Őszi versek gyerekeknek - Minden évszaknak megvan a maga szépsége, ősszel a színes falevelek nyújtanak gyönyörű látványt.

Nem véletlenül ihlette meg az őszi táj a költőket is, most öt kedves verset gyűjtöttünk nektek össze az őszről. Tanuljátok meg, mondogassátok a gyermekeddel, unokáddal!
 

5 csodaszép őszi vers magyar költőktől

Tarbay Ede: Ősz- anyó
Kontyos-kendős Ősz- anyó
söpröget a kertben,
vörös-arany falevél
ripeg-ropog, zörren.
Reggel-este ruhát mos,
csupa gőz az erdő,
mosókonyha a világ,
a völgy mosóteknő.

Kányádi Sándor: Jön az ősz
Jön immár az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat
s harapja, kurtítja
a hosszú napokat.



Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél
Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegve,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal- éjjel
óriási tenyerével
befödné a fejemet.

Erdényi József: Répa, retek, mogyoró
Répa, retek, mogyoró
érik már a kertben,
ritkán rikkant a rigó
a hajnali csendben.

Korán reggel hideg van,
hideg van már este,
nagy fekete csapatban
délre száll a fecske.

Móra Ferenc: A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.