"A kertjében tehetnék minden bolondságot, ugrálhatnék a kerítésről, fára mászhatnék, meg kergethetném a nyulakat.." Kedves olvasónk, Zelenka Brigitta küldte el nekünk novelláját, amiben egy nyolcéves kislány mesél arról, mennyire vágyik egy nagymamára.

Zelenka Brigitta: Egy nyolcéves monológja

Ha nagymamám lenne, én őt nagyon szeretném és ő is engem. Szép házacskája lenne virágos kerttel és fákkal és közel lakna hozzánk, hogy sűrűn meglátogathassam. Mindig azon lenne, hogy szép tiszta és csinos és tarka ruhákban járjak és virágos szalmakalapot hordjak mint ő, ha a süt a Nap. De sminket és parfümöt biztosan nem kenne magára.



Sokat nevetne és mindig kedves, vicces dolgokat mesélne, és örülne, ha meglátogatnám. Mindig meghívna kuglófra és kakaóra, és egy csomó csokit kapnék. Tudná a kedvenc ételeimet és mindig azt főzné, ha akarom, ha nem.

A kertjében tehetnék minden bolondságot, ugrálhatnék a kerítésről, fára mászhatnék, meg kergethetném a nyulakat, ha lennének, és ő maga is játszana velem, ha nem fájna a dereka. De csendesebb játékokat, amelyeket ő is kedvelt gyerekkorában, biztosan játszana velem. Mindig megajándékozna, de csak olyan dolgokkal, amit biztosan kedvelek, s amit a szüleim nem vesznek meg.

Elmondanék neki mindent, amit anyának nem érdemes, ő meghallgatna és mindig odafigyelne rám s akkor ő is elmesélné, mert megértő, hogy ő is csinált hülyeségeket gyerekkorában, sőt nagyobbakat mint én.

Ha nagymamám lenne, lenne két otthonom: egy itthon és egy nála.

Ezt is olvasd el!
Olvasd el a szerző unokájának születésnapjára írt gyönyörű versét, itt »