Senkinek sem hiányoznak az összehúzott szemöldökök, a csóváló fejek, a gúnyos megjegyzések a boltban egy ilyen eset után. Hogyan előzzük meg?

Nem direkt csinálja, nem emlékszik a tiltásra!
A saját - dackorszakba lépett - gyermeketeknél már biztos tapasztaltátok, hogy a büntetést mintha nem értené, vagy elfelejtené, hogy bizonyos dolgokat előző nap megtiltottunk neki. A jutalmazásra, dicséretre viszont egész másként reagál, örül neki, büszke lesz, és érdekes módon akár még másnap is emlékszik rá. Hát igen, így van ez, ugyanis két éves kor alatt a büntetést még gyakorlatilag nem értik, és természetesen nem megjátsszák, hanem nem is emlékeznek rá. Ezért tapasztaljuk gyakran, hogy ugyanazt megismétli számtalanszor – a megismerés, kíváncsiság hajtja – és akár mosolyog is, ha rászólunk. Ebben az esetben a legjobb, ha higgadtan, de határozottan és nyomatékosan a szemébe nézve elmagyarázzuk neki türelmesen, hogy miért nem engedjük azt meg, és segítünk neki más elfoglaltságot találni.

Dicsérd minél többet!
A dicséret végtelenül fontos a gyermekek életében, a pozitív megerősítés elengedhetetlen feltétele annak, hogy gyermekünk lelkileg kiegyensúlyozott legyen. Számtalan lehetőségünk van észrevenni ezeket a lehetőségeket, ne legyünk restek szem előtt tartani. Dicséret jár azért, ha szót fogad, ha szépen eszik, ha segít elpakolni a játékokat, ha ügyesen beveszi a gyógyszert, ha sikerül a bilibe produkálni, ha megkérjük valami szívességre és megteszi, és így tovább.

Ha jutalmazod a hisztit, egyre rosszabb lesz!
A gond akkor van, ha ő ezeket a hétköznapi természetes történéseket megtagadja, nem akarja teljesíteni, és mi úgy reagálunk, hogy ajándékot ígérünk neki.
Például:
- ha beveszed a gyógyszert, kapsz egy ajándékot
- ha elpakolod a játékokat, lesz egy meglepetésem a számodra
- ha belekakilsz a bilibe, kapsz egy túrórúdit

Ez tudom, hogy a könnyebbik megoldás, és ez által a boldognak tűnő aprónép, mint a kisangyal teljesíti azt, amit előtte hosszú könyörgés, rémisztő hiszti előzött meg. De itt indul el a lavina. Ugyanis rájön arra, hogy ha hisztizik, utána – gyengeségünk okán – ajándékot kap. Rájön arra is, ha szeretne valamit a boltban (mert hát miért ne szeretne, ez teljesen természetes), egy kiadós hiszti után a szülő úgyse bírja tovább az égő jelenetet, és megveszi neki. Ez ördögi kör, ugyanis innen ez már egyre rosszabb lehet, ugyanis a hisztik gyakoribbá és hosszabbá válhatnak, a követelőzés magas fokot érhet el. Sose felejtsük el, ha megadjuk magunkat, akkor a gyermek szemében mi leszünk a szuperek, a nagylelkűek, ő pedig határtalanul boldog lesz. DE mindez csupán rövid ideig tarthat, hiszen így szépen lassan a fejünkre nő, és átveszi az irányítást, elveszíthetjük a tiszteletét.


Mit tegyünk?
- dicsérjük minél többet egészen pici korától kezdve
- a természetes szituációkért ne ígérjünk ajándékot, hiszen azok természetes történései a mindennapoknak
- beszéljük meg vele, hogy miért megyünk a boltba, mit fogunk vásárolni, és hivatkozzunk erre, ha elkezd követelőzni
- tudatosítsuk magunkban, hogy egy ilyen ajándékozás, illetve egy boltbéli kívánság teljesítése már lavinát indíthat
- ha hisztizik a boltban, maradjunk nyugodtak, kapcsoljuk ki a külvilág jelzéseit, és várjuk meg türelmesen, amíg befejezi

Jutalmazd csak úgy!
Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy csak ünnepnapokon helyes ajándékozni a gyermeket, sőt, hiszen ez is egy szeretetkifejezés számára. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmeteket, hogyan lehet elcsúszni a jutalmazás által a nevelésben.
Tehát néha lehet venni valamit a gyerkőcnek a boltban, csak úgy, és nem akkor, ha ő kéri: "veszek neked egy túrórúdit, örülnél neki?"
Vagy pedig, ha valami különös eseményen büszkék voltunk rá, meg lehet őt ajándékozni: "nagyon ügyes voltál az orvosnál, büszke vagyok rád, hogy nem sírtál, gyere veszünk egy fagyit". Helytelen viszont az, hogy: "ha jól viselkedsz az orvosnál, veszek neked egy fagyit."

Továbbra is hangsúlyozom, hogy feltétel nélkül szeressétek a gyermeketeket és legyetek nagyon következetesek a nevelésben, mert csak így lehetnek majd boldog felnőttek.

Homor Márta
Védőnő
www.vedonoblog.hu