Unokám fejlődése

Betű: Kisebb | Alap | Nagyobb

A gyermekkori agresszió

Tapasztalataim szerint a gyermekkori agressziót az édesanyák, nagymamák, óvónők nem veszik eléggé komolyan. Nem lenne szabad legyinteni, hogy „majd kinövi", vagy az ellenkezőjét tenni: agresszióval válaszolni adott esetben, hiszen az agresszió agressziót szül.

Szerző: Nagyszülők Lapja | 2014-09-11.

A gyermekkori agresszió kinyilvánítása több módon történhet, például dühkitörések, testi erőszak, egymás elleni vagy óvónő elleni harc által, a többi gyerek fenyegetésével, a bántalmazásukra irányuló törekvésekkel, az állatok iránti kegyetlenség, szándékos károkozás, vandalizmus által, és még bőven lehetne sorolni.

Az agresszió háttere
Felmerül bennünk a kérdés, hogy az erőszakos viselkedést mely hatások válthatják ki. Ezek sokszor összetett, komplex dolgok, legtöbbször a korábbi agresszív viselkedés megerősödése, a környezetben látott (családi vagy egyéb környezeti) agresszió megtapasztalása, a média hatásai (erőszakos filmek, videójátékok), a szociálisan és/vagy gazdaságilag hátrányos családi helyzet, mint például a szegénység, a munkanélküliség, a válás, egyedülálló szülők nehézségei (e négy tényezőt találtam legelterjedtebbnek az általam ismert óvodások körében), a távoli család támogatásának elvesztése.

Hogyan kezeljük?
A gyermekkori agressziót talán úgy kezelhetjük a legjobban, ha megtanítjuk az unokát, hogyan adják ki magukból a bennük lévő feszültséget. Így egy életre adhatunk nekik mintát arra, hogy a bennük rejtező agressziót ne mások felé - de ne is saját maguk ellen -, hanem kifelé, de értelmes módon irányítsák.

Először is meg kell tennünk a magunk lépéseit, ami arra irányul, hogy unokáinkat megpróbáljuk megvédeni a külső agresszív behatásoktól, legalábbis azok túlzott és káros, személyiségre nagyon ártalmas hatásaitól. Beleértendő ebbe az is, hogy erős önkontrollal bírunk, és agresszióra nem kemény agresszióval, hanem szigorral, de sok türelemmel és szeretettel reagálunk.

A világból érkező agressziót kontrollálhatjuk úgy, hogy figyelemmel követjük és felügyeljük, milyen filmeket néznek, a nagyobbak milyen videójátékokkal játszanak, illetve serkentjük őket a társadalmilag is elfogadható feszültségcsökkentő magatartásformák elsajátítására, például a sportolásra. Pszichológusok kimutatták, hogy bizonyos típusú sportok végzése közben ugyanazok az indulatok szabadulnak föl, mint amelyek az emberek egymás ellen irányított agressziójában. Ráadásul a sportoknak személyiség- és kitartásfejlesztő hatása is van a személyekre, tehát mindenképpen előnyös, a feszültségcsökkentő hatásokon túl. A csapatsportok például a feszültségcsökkentésen túl az egyén szocializációját is erősítik.

A fönt írtakból továbblépve meg kell jegyeznünk, hogy a gyermekek mindig utánozzák, amit látnak, így agresszív szülőknek agresszív gyermekei lesznek, de még a pedagógusok és gyermekgondozók is erősíthetik a gyermekek agresszív viselkedését. Óriási tehát a felelősség a felnőtt társadalmon!

Frusztráció is lehet a hátterében
Az agressziót továbbá erősítheti az a tény is, (melyre egyéként Freud hívta föl a figyelmet), hogy az agresszív viselkedést kíséri egy fajta katarzisélmény is. Sokszor ezt az érzést is keresik a gyermekek. Hogy miért? Mert agresszív viselkedést okozhat például frusztráció is, amit az agresszív viselkedéskor bekövetkező - már említett - katarzisélmény old fel.

Tapasztalataim szerint (óvodáskorú gyermekek körében döbbentem erre rá) a tiltással fegyelmező óvónők (de az ilyen típusú szülők is!) frusztrálták a gyermekeket, és ez a frusztráció agresszív viselkedésre késztette őket (tudat alatt igyekeztek megszabadulni a frusztrációiktól). Ám a nap azon felében, amikor egy másik óvónővel voltak, aki nem tiltással, hanem a „józan esze használatával" fegyelmezett, az egyébként agresszívnak elkönyvelt gyermekek is viszonylag nyugodtan viselkedtek.

Például a gyerekek sokkal agresszívebben játszottak, amikor az óvónő beleszólt a játékba, illetve abba, mennyire használják rendeltetésszerűen a játékokat. Ez annál is inkább frusztráló egy gyermek számára, mivel az óvodáskor nagyrészt a „csodák kora", amikor bármi lehet bármi, és akármi megtörténhet a gyermeki játékban. Tehát az óvónő vagy nagyszülő, amikor a „józan ész használatára" igyekszik rávezetni a gyermeket, épp az ellenkezőjét éri el tettével.

Zsolt Péter Az agresszió című tanulmányában ezt így fogalmazta meg: „minél közelebb van a cél, minél kevésbé elképzelhetetlen, hogy vágyainkat kiéljük, annál nagyobb a frusztráció, ha mégis ezt megakadályozzák. S minél nagyobb a frusztráció, annál nagyobb az agresszió".
Annyit tehát leszögezhetünk, hogy a gyermekeket meg kell tanítani az agresszió levezetésének társadalmilag elfogadott formáira, illetve arra, hogy agresszióját pozitívan, önmaga építésére tudja fölhasználni, hiszen ekkor válhat egészséges személyiséggé.

Szerző: Láncos Sára
Alternatív pedagógus
Felhasznált irodalom: www.eletmod.hu, Zsolt Péter: Az agresszió

lancossara.blog.hu oldalon megtaláljátok a cikk szerzőjének további írásait.




Kapcsolódó cikkek

  • Egészség
  • Utazás
  • Hivatalos
  • Unoka

©2016 Minden jog fenntartva - Nagyszülők Lapja



select t.PRCikk, t.TemakorKOD, t.BevezetoKep, t.TemakorKOD, t1.Megnevezes as Temakor, t.TartalomKOD, t.Cimke, t.Bevezeto, t.Megjelenes from tartalom t, temakorok t1 where t.TemakorKOD = t1.TemakorKOD /*and t1.ListaElem=1 and t1.Lathato=1*/ and t.Lathato=1 and t.KiemeltTol <= now() and t.KiemeltTol is not null and t.KiemeltTol not like '0000-00-00%' and (t.KiemeltIg is null or t.KiemeltIg= '0000-00-00 00:00:00' or t.KiemeltIg >= now()) and t.PRCikk = 1 order by t.PRCikk desc, t.Megjelenes desc
Ezt olvastad már? [ Bezár ]
Életmód

SOS-riasztás, pulzusmérés, közvetlen hanghívás: Ezért hasznos egy okosóra, ha már elmúltál 65!

vissza vissza