A csúnya beszéd sokak rettegett mumusa, ami ellen, amíg csak lehet, mindenki igyekszik megóvni gyermekét. Az óvodás kor eléréséig ez nem is okoz különösebb gondot, hiszen ha a család kommunikációjában alapvető a figyelem, a másik iránti tisztelet, az fontos mintája lesz a gyermek nyelvi megnyilvánulásainak is.

A csúnya beszédet ne agresszióval vagy verbális megszégyenítéssel kezeljük!
A legtöbb óvodás nagyszülője azonban megdöbbenve tapasztalja, hogy az addig kifogástalanul viselkedő szemük fénye válogatottabbnál válogatottabb kifejezésekkel gyarapítja szókincsét az ovis csoportban.

Ha megüti a fülünket valami nekünk nem tetsző szó, a legfontosabb szabály, hogy ne hördüljünk fel, ne rendezzünk jelenetet, és ne szégyenítsük meg az unokát miatta. A lehető legrosszabb reakció, ha a verbális agresszióra fizikai agresszivitással reagálunk. Amennyiben a gyermek ezt tapasztalja, hamar megtanulja, hogy ezeknek a szavaknak mágikus hatalma lehet, ha ilyen könnyedén tud velük provokálni.

A vicces reakciós éppúgy ártanak, mint a szidás
Ne essünk abba a hibába sem, hogy mi magunk is jókat nevetünk a trágár szavakkal való játékon, hiszen ezzel csak újabb bátorítást adunk unokánknak. Ami vicces, abból nyugodtan lehet repetázni - gondolhatja joggal a határokat feszegető csemete.

Miért beszél a gyerek csúnyán?
S hogy miért ne aggodalmaskodjunk túlzottan egy-egy illetlen szó hallatán?
Ha megkérdezzük a kis óvodást, mit jelent egy-egy csúnya szó, kiderül, hogy gyakran fogalma sincs róla. Mindössze azt élvezi, hogy milyen erőteljes hatást vált ki velük a nagypapánál vagy a nagymamánál. Máskor azt tapasztalja, hogy a társai körében vicces lehet, ha így beszél, de előfordul, hogy csak dühös, és indulatait ezeken a szavakon keresztül tudja levezetni.

Így viselkedjünk, ha illetlenül beszél a gyerek!
S hogy mi a teendő ilyenkor? Sokszor egész egyszerűen nem kell tudomást venni a hallottakról; ha azonban újra és újra előkerülnek ezek a nekünk nem tetsző kifejezések, mondjuk el őszintén, hogy nem illik így beszélni, hiszen megbánthatjuk, fájdalmat okozhatunk velük szeretteinknek.

Figyeljünk arra is, hogy minél kevesebb negatív hatás érje a piciny füleket. A televízió vagy számítógép előtt hagyott unoka könnyebben sajátíthatja el ezt a fajta negatív verbalitást. Szabjunk tehát határt ezeknek a tevékenységeknek, és ne hagyatkozzunk feltétel nélkül a korhatárjelző karikára.

És végül, de nem utolsó sorban, ügyeljünk saját és családunk beszédstílusára!

Szerző: Nyeste Mónika óvónő
Fotó: Freepik